Picasso már gyermekkorában annyira jól fest, hogy sikerül darabokra törnie festőművész és rajztanár édesapja egóját. Szegény férfi a remekre szabott képek láttán felhagy a festészettel.

Ifjonti hevében szó szerint beletemetkezik a munkába, lakása egy szeméttelep és egy állatkert furcsa elegyévé változik. Nem az az ember, aki leragad egy látásmódnál , folyton kész a megújulásra, munkássága különféle korszakokra osztható. Kiemelendő kék korszaka, mely igencsak  melankolikus, valamint rózsaszín korszaka, ami már kezd eltolódni a vidámság irányába.

Élete során olyan sokszor találja el Ámor nyila, hogy szerelmi ügyeiről a legprofibb titkosszolgálatok sem tudnának teljes képet alkotni. Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk, hogy plasztikai sebésznek nem lenne különösebben ideális - elég csak pár pillantást vetnünk a legihletettebb pillanataiban készült súlyosan deformált arcokra.