Réges-régen a termékenység kőbe zárása jelentette a szobrászat számára kijelölt utat - gondoljunk a telt idomokkal rendelkező Willendorfi Vénuszra. Az egyiptomiak háromszög imádata nem csak a piramisok esetében érhető tetten, a híres írnok szobor ugyancsak háromszöget formál.

A görögök meztelen, mozgásban lévő alkotásokat készítenek, a rómaiaknál pedig egyre nagyobb teret nyer a ruházat. A középkorban a vallás szolgálatában álló szobrok ideje jön el, emblematikus példa a Pietà Michelangelótól, mely Máriát örökíti meg, amint a keresztről levett Krisztust tartja ölében.

Míg Rodin híres szobra, a Gondolkodó egy olyan embert szemléltet, aki minden egyes sejtjével elmélkedik, addig pár évtizeddel később eljutunk oda, hogy egy aláírással ellátott WC csészét szánnak művészeti alkotásnak. A további fejleményeket már meg sem merjük említeni.