Egyes feltételezések szerint az építészet ügyét jelentős mértékben vitte előre az emberek csillagok utáni érdeklődése. Kőoszlopokat rendeztek el köralakban (Stonehenge), valamint Mezopotámiában lépcsős templomokat emeltek azért, hogy az égi tüneményeket könnyebben tudják vizsgálni.

Egyiptomban temetkezési céllal épültek a piramisok, az egyik fénykorában 147 méteres magassággal büszkélkedhetett, az akkori viszonyok között igazi felhőkarcolónak számított. Ha a görögöket és a rómaiakat dióhéjban szeretnénk összefoglalni, akkor erre a célra az oszlop szó a legalkalmasabb.

A középkorban a templomok nem egyszerűen vallási funkciót töltöttek be, hanem vastag falaikkal és lőrésszerű ablakaikkal védelmet nyújtottak támadás esetén is. A későbbiek folyamán a gótikus stílus jön divatba, amely kecsesen, ólomüveg ablakokkal díszítve nyújtózik az égig. Az újkorban teret nyerő barokk akár szemtelen giccsparádénak is nevezhető, de ettől inkább tekintsünk el.

Ennyi csodás építmény, s technikai bravúr után most ott tartunk, hogy egy lakóépület sem készül el úgy, hogy ne kellene attól rettegni, hogy a kulcs átadását követően a fejünkre hullik a vakolat.